A magyar családjog a szülői felügyelet fogalmát 1952-ben vezette be, ez a szülői hatalom kifejezést váltotta fel. A szülői felügyelet tartalmában a számos európai jogrendszerben használt „szülői felelősség”-gel teljességgel azonos intézmény: a szülők gyermekeikkel szembeni és gyermekeikért viselt felelősségének van elsődleges jelentősége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülőknek gyermekeiket illetően elsősorban kötelezettségeik vannak, és csak a kötelezettségeik megfelelő teljesítése esetén hivatkozhatnak érdemben gyermekeikkel kapcsolatos jogaikra, amelyek természetesen szintén megilletik őket. Ez következik az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseiből is: a Gyermekjogi Egyezmény 18. cikk 1. pontja értelmében a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért a felelősség elsősorban a szülőket, illetőleg a gyermek törvényes képviselőit terheli.
A 2014-ben hatályba lépett Polgári Törvénykönyv alapján a szülői felügyelet a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogát és kötelességét, a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak a jogát foglalja magában. A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni.
A Polgári Törvénykönyv a szülők egymás közötti viszonyában nem alkalmazza a gyermek elhelyezése kifejezést. Ehelyett a szülői felügyelet rendezéséről kell dönteni. A jogszabály nagy súlyt helyez a különélő szülő és a gyermek kapcsolatára, a különélő szülő jogaira és kötelezettségeire, és különösen arra, hogy a felbomlott család esetén is biztosítsa mindkét szülő „mozgási lehetőségét”; ezzel együtt fokozott együttműködést követel tőlük, és azt, hogy a gyermek kiegyensúlyozott életvitelét biztosítsák.
A szülők különélésük vagy házasságuk felbontása esetén megállapodhatnak a szülői felügyelet gyakorlásáról. A különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.
A közös szülői felügyelet: a szülők az életközösségük megszűnése és különválásuk után is egyenlő jogokat gyakorolnak a gyermekük felett. Ezek a jogok a gyermek érdekének alárendelt közös szülői felelősség és a szülői egyenjogúság elveiből fakadnak. A különélő szülőknek a közös szülői felügyelet gyakorlása során biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét. A közös felügyelet megvalósítása során a szülőknek együtt kell működniük, hiszen jellemzően a gyermek csak az egyikük háztartásában él tovább, ezért ez a szülő a gyermek életének meghatározóbb résztvevőjévé válik. A szülői felügyelet közös gyakorlásának speciális esete a váltott gondoskodás, amikor a gyermek az ideje egyik felét az egyik, majd másik felét a másik szülő gondoskodásban tölti. Erről itt olvashat részletesebben.
A szülői felügyelet teljes körű gyakorlása: a gyermekkel egy háztartásban élő szülő a mindennapi gondozással és neveléssel kapcsolatos döntéseket önállóan hozza meg. A köznyelv tévesen „kizárólagos szülői felügyelet”-nek nevezi, de ez nem helytálló, mert a teljes körű szülői felügyelet nem jelenti a másik szülő jogainak megszűnését. A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben ilyenkor is közösen gyakorolják jogaikat. A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.
Fontosnak tartottam, hogy ezen a jogterületen elmélyítsem a tudásomat, ezért 2025-ben családjogi szakjogász diplomát szereztem a Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
Családjogi ügyekben forduljon hozzám bizalommal, ez irodám egyik szakterülete.
Hívjon: +36-70-708-5635